Jákim Stúdió Színházi Társaság

Gondolatok

A Jákim Stúdió Színházi Társaság története

Hol volt? Hol nem volt? Mivel számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a dolgok nem véletlenszerűen jönnek létre, történnek meg, ezért teljes joggal tesszük fel a kérdést, hogy hol volt a Jákim Stúdió mielőtt létrejött, vagy hol nem volt. Vajon emberi ötlet és akarat szülte-e, vagy mélyebbre nyúlik a gyökere? E kérdések éveken át valóságosak és kínzóak voltak számunkra, míg el nem jutva a válaszokig meg nem nyugodtunk ezektől. Ha egy kis patak előbukkan a kövek közül a föld felszíne alól, úgy nevezzük azt a helyet, hogy forrás. Mintha onnan eredne. Pedig tudjuk, hogy már valahonnan odafolyt egy számunkra nem látható helyről. Amikor a felszínre bukkan, már olyan mély is lehet a víz, hogy belelépve, akár bokáig is süllyedhet benne az ember. Kicsit továbbhaladva térdig, és még távolabb derékig... Ez egy költői kép, de maga a válasz is a kérdésünkre. Akinek füle van, az értse. Aki érti, az most már tudja, hogy hol volt és hol nem volt a Jákim Stúdió mielőtt létrejött. Az előbukkanásunk mindenesetre 2000. január 24-én történt egy budapesti lakásban.

Gondolatok

Eredetileg egy konkrét színdarab elkészítése miatt gyűltünk össze, de elég hamar kiderült, hogy ez nem fog menni. Talán össze tudtuk volna hozni az előadást, de rájöttünk, hogy nem az a fontosabb, hogy gyorsak és hasznosak legyünk, hanem az, hogy minőségi munkát végezzünk.

Persze nem tartjuk magunkat "elit alakulatnak" a minőség szempontjából azóta sem, de önmagunkhoz képest folyamatos fejlődésen és növekedésen mentünk át az évek során, és ehhez az irányhoz viszont tartjuk magunkat. A "lassú víz partot mos" sőt még a "sok lúd disznót győz" mondás alapján is úgy tűnik jó reménységünk van. Hosszúra terveztük az utazást, nem sietünk.

Van azonban más szempontunk is, mint a minőség. Ez pedig az ÜZENET. Mert ahogyan a középiskolában definiálták számunkra a művészet fogalmát:

"A művészet a valóságnak a művészen keresztül történő visszatükröződése",

úgy az általunk felismert Valóságnak a hű visszaadása, a rajtunk keresztül való visszatükröződése fontosabb számunkra, mint a sokak által istenített szakmai színvonal vagy minőség. Persze ez is fontos és része az egésznek, de vannak sorrendek. Úgy hisszük, hogy a művészet nem önmagáért való. Mivel az egyént - és így az egész társadalmat is - sokképpen formáló erőteljes eszköz, ezért úgy gondoljuk, hogy komoly felelősséget ró a művészre, az emberre, aki az alkotásban részt vesz, hogy MIRŐL BESZÉL, hogy a valóságból, amit vissza kellene tükröznie, mit ragad meg, és tükröz vissza.

"A szív bőségéből szól az embernek a szája"- olvastuk valahol…

A forrásból az a víz tör elő, ami a mélyében van. Az igazi alkotás belülről fakadó, ezért mi is vállaljuk önmagunkat a színdarabjainkban. Vannak olyan művészek, akiknek szinte minden műalkotásában fellelhető egy főbb motívum. Például egy festő, akinek a legtöbb festményén van egy női akt…stb. A mi "legfőbb motívumunk", amely gyakorlatilag, minden színdarabunkban jelen van így vagy úgy, különböző oldalakról megvilágítva, a mindenekfölött való Igazság.

Ennek a fényében érthető, hogy nagy figyelmet fordítunk az Igazság keresésére, és a Valóságának megragadására minden tevékenységünkben.




	Gondolatok A Jákim Stúdió Színházi Társaság története Hol volt? Hol nem volt? Mivel számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a dolgok nem véletlenszerűen jönnek létre, történnek meg, ezért teljes joggal tesszük fel a kérdést, hogy hol volt a Jákim Stúdió mielőtt létrejött, vagy hol nem volt. Vajon emberi ötlet és akarat szülte-e, vagy mélyebbre nyúlik a gyökere? E kérdések éveken át valóságosak és kínzóak voltak számunkra, míg el nem jutva a válaszokig meg nem nyugodtunk ezektől. Ha egy kis patak előbukkan a kövek közül a föld felszíne alól, úgy nevezzük azt a helyet, hogy forrás. Mintha onnan eredne. Pedig tudjuk, hogy már valahonnan odafolyt egy számunkra nem látható helyről. Amikor a felszínre bukkan, már olyan mély is lehet a víz, hogy belelépve, akár bokáig is süllyedhet benne az ember. Kicsit továbbhaladva térdig, és még távolabb derékig... Ez egy költői kép, de maga a válasz is a kérdésünkre. Akinek füle van, az értse. Aki érti, az most már tudja, hogy hol volt és hol nem volt a Jákim Stúdió mielőtt létrejött. Az előbukkanásunk mindenesetre 2000. január 24-én történt egy budapesti lakásban. Gondolatok Eredetileg egy konkrét színdarab elkészítése miatt gyűltünk össze, de elég hamar kiderült, hogy ez nem fog menni. Talán össze tudtuk volna hozni az előadást, de rájöttünk, hogy nem az a fontosabb, hogy gyorsak és hasznosak legyünk, hanem az, hogy minőségi munkát végezzünk. Persze nem tartjuk magunkat "elit alakulatnak" a minőség szempontjából azóta sem, de önmagunkhoz képest folyamatos fejlődésen és növekedésen mentünk át az évek során, és ehhez az irányhoz viszont tartjuk magunkat. A "lassú víz partot mos" sőt még a "sok lúd disznót győz" mondás alapján is úgy tűnik jó reménységünk van. Hosszúra terveztük az utazást, nem sietünk. Van azonban más szempontunk is, mint a minőség. Ez pedig az ÜZENET. Mert ahogyan a középiskolában definiálták számunkra a művészet fogalmát: "A művészet a valóságnak a művészen keresztül történő visszatükröződése", úgy az általunk felismert Valóságnak a hű visszaadása, a rajtunk keresztül való visszatükröződése fontosabb számunkra, mint a sokak által istenített szakmai színvonal vagy minőség. Persze ez is fontos és része az egésznek, de vannak sorrendek. Úgy hisszük, hogy a művészet nem önmagáért való. Mivel az egyént - és így az egész társadalmat is - sokképpen formáló erőteljes eszköz, ezért úgy gondoljuk, hogy komoly felelősséget ró a művészre, az emberre, aki az alkotásban részt vesz, hogy MIRŐL BESZÉL, hogy a valóságból, amit vissza kellene tükröznie, mit ragad meg, és tükröz vissza. "A szív bőségéből szól az embernek a szája"- olvastuk valahol… A forrásból az a víz tör elő, ami a mélyében van. Az igazi alkotás belülről fakadó, ezért mi is vállaljuk önmagunkat a színdarabjainkban. Vannak olyan művészek, akiknek szinte minden műalkotásában fellelhető egy főbb motívum. Például egy festő, akinek a legtöbb festményén van egy női akt…stb. A mi "legfőbb motívumunk", amely gyakorlatilag, minden színdarabunkban jelen van így vagy úgy, különböző oldalakról megvilágítva, a mindenekfölött való Igazság. Ennek a fényében érthető, hogy nagy figyelmet fordítunk az Igazság keresésére, és a Valóságának megragadására minden tevékenységünkben.